2016-08-08

A szerzők

 

kozos3
Sienna Cole Laura Porter
 2008-ban születtünk. Akkor fedeztük fel, hogy az írói fantáziavilágban való barangolásnál már csak egy jobb dolog létezik: ha mindkettőnknek van kulcsa ehhez a titkos kis helyhez. Ahogy lassanként cseperedett a közös tudatunk, egyre inkább rádöbbentünk, hogy bár külön-külön teljesen más a stílusunk, együtt egy egészen új univerzumot alkotunk. Most már csak az maradt hátra, hogy ebbe az univerzumba nektek is betekintést nyújthassunk.
Miért választottad ezt a művésznevet?
Kurt Vonnegut szavaival élve, mert tetszett a hangzása. 🙂 Az ember általában egy olyan névvel éli le az életét, amit nem ő választ, ezért a művésznév egy jó lehetőség arra, hogy újraalkosd magad. Két korábbi karakterem neveinek az összeolvasztása. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonosulni szeretnék velük, csupán meghatározó élmény volt írni őket. Ezzel pecsételem és zárom le azt a korszakot; emléktábla nekik.
Mióta írsz?
Hosszabb-rövidebb megszakításokkal kilencéves korom óta. Hat éves koromban írtam az első versem, azután sokáig csak verseket és novellákat írtam, majd belekóstoltam a regények világába és benne is ragadtam.
Mit jelent számodra az írás?
A teljes szabadságot. Olyan mély, ihletett állapot, ahol hozzáférek a kreativitásom és a személyiségem mélyebb rétegeihez is. A legjobb önismereti tréning. 🙂 Egy teljesen másféle állapot, mint amibe az ember a hétköznapok során kényszerül. Kicsit olyan, mintha megrészegülnék, felszabadult vagyok, ledobom az álarcokat, normákat, és kedvem szerint alkotom meg a világom. Hatalom. Talán ezt jelenti.
Mi inspirál? Honnan merítesz ihletet?
A saját életemből, a tapasztalásaimból, más művészek alkotásaiból. A legjobban a zene inspirál. Nagyon intenzív kapcsolatom van a zenével. A legapróbb dolgokból (egy régi emlékfoszlány; egy dallam; egy íz; egy illat; egy ismerős hangulat), és a legnagyobb törésekből, amiket másképp nem tudnék feldolgozni. Saját és más emberek életéből.
Van múzsád? Ha igen, ki az?
Most éppen egy férfi színész… 🙂 Mindig más, általában “rákattanok” valakire és hagyom, hogy ez végigkísérjen egészen addig, amíg az éppen íródó könyv / karakter megkívánja.
Hogyan alkotsz? Van valamilyen bevett módszered?
Éjszaka, egyedül, egy olyan zenével, ami a leginkább illik az adott fejezet, vagy egység hangulatához. Korán reggel, mikor még épp csak ébredezik a város, bejövök az irodába, amikor senki nincs bent, és figyelem a teret, ahogy apró hangyaként mozognak odalent az emberek. Beindul tőle az én fantáziám is. Ilyenkor lopok egy kis időt. Máskor éjjel vagy hétvégén írok, de mindig csak ha egyedül vagyok.
Kik a kedvenc szerzőid?
Wilbur Smith, Stieg Larsson, Dan Brown, Vladimir Nabokov, Gál György Sándor Edgar Allan Poe, Joseph Sheridan le Fanu, Sir Arthur Conan Doyle, Csáth Géza (eredeti nevén Brenner József), Mihail Bulgakov
Milyen könyveket olvasol?
romantikus, krimi, dráma, történelmi, kaland, életrajzi regény Dráma, krimi, horror, életrajzi regény, szatíra, naplóregény, kalandregény, történelmi regény.
Milyen könyv(ek) volt(ak) rád a legnagyobb hatással?
David Mitchell: Felhőatlasz
Remarque: Szerelem és halál órája
Alfred Amenda: Eroica
Gál György Sándor: Egy faun délutánja
Stieg Larsson: A Millenium trilógia
Wilbur Smith: A folyó istene
Joseph Sheridan le Fanu: Carmilla, Fogadó a Repülő Sárkányhoz
Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Edgar Allan Poe: Morella, Az elsietett temetés, A Morgue utcai kettős gyilkosság
Wilbur Smith: A folyó istene
Ki a kedvenc irodalmi karaktered?
Sok van. Talán az elmúlt időből a legemlékezetesebb David Mitchell Felhőatlaszából Robert Frobisher, a Millenium trilógiából Lisbeth Salander, és Oscar Wilde-tól Dorian Grey Nincs kedvenc. Mindig beleszeretek az aktuálisan olvasott hősbe, és miután megemésztettem a történetet, jön a következő.
Milyen karaktereket írsz szívesen?
Az összetett, problémás karaktereket kedvelem, akiknél nem egyértelmű, hogy hősről, vagy antihősről van szó. A férfi karakterek mindig sokkal közelebb állnak hozzám. Komoly, mély karaktereket, összetett háttérrel; akiket jól lehet “boncolgatni”. Inkább a sötétebb figurákat, a rossz fiúkat, a sérült személyiségeket.
Mivel foglalkozol még szívesen az íráson kívül?
Olvasok, zenét hallgatok, zongorázom, utazom. Ékszer dizájn és készítés, varrás, főzés utazás, és persze mindenhez szól a zene.
Ki a példaképed?
Ludwig van Beethoven Nincs példaképem. Magamból kell kiindulnom és kihoznom a maximumot abból, ami adott.
Milyen zenét hallgatsz?
klasszikus, szimfonikus, standard jazz, smooth jazz, fúziós jazz, világzene, lounge, avantgárd, trance, deep house, stb. Kevesebb az, amit nem hallgatok. 🙂 Ami éppen a hatalmába kerít és inspirál. Nagyon hasonló a zenei ízlésünk Siennával: klasszikus, jazz, világzene, avant-garde, post-rock… és így tovább.
Ki a kedvenc zenészed, együttesed?
Beethoven, Chopin, Rachmaninov, Sárik Péter, Gyenyisz Macujev, Pink Floyd, Sóley, Archive, Besh o droM Szintén nagyon hasonló 🙂 Sóley, Archive, Agnes Obel, Chopin, Csajkovszkij, Sárik Péter, Besh-o-Drom
Melyik az a zenemű, ami kiemelten fontos szerepet tölt be az életedben?
Beethoven: V. szimfónia Nincs ilyen kiemelt zenemű. Mindegyik kedvencemhez kötődik egy időszak, egy emlék, egy könyv vagy karakter… Nem tudnék választani.
Melyik filmre emlékszel, ami nagy hatással volt rád?
Mostanában inkább sorozatok voltak rám nagy hatással, ezek közül pedig: a True Detective, a Peaky Blinders, a Maffiózók, a Trónok harca, a Breaking Bad és a Fargo. 🙂 Ha egy filmet kéne mondanom, talán a Mátrix lenne az. Only Lovers Left Alive (Jim Jarmusch)
Stoker (Park Chan-wook)
Opium (Szász János)
Mi a jó a közös írásban?
Az írás egy rendkívül intim dolog. Ilyenkor az író egy teljesen új világot teremt, amihez le kell ásnia a személyisége mélyebb rétegeibe, és sokszor olyan emlékeket, élményeket feltárnia, amiket általában nem oszt meg mással. A közös írás maximális bizalmat feltételez, és ezáltal egy nagyon bensőséges kapcsolatot hoz létre. Ez pedig óriási kincs. 🙂 Amikor az ember ír, felépít magának egy titkos kis világot, amit csak ő ismer, és ahova csak ő léphet be az alkotási folyamat alatt. Odaadni a kulcsot egy másik embernek is igen kockázatos dolog, de ha a két tudat összekapcsolódik és az erről a világról alkotott képük azonos, az egy olyan kötelék, amivel az ember csodákra lehet képes és amit nagy becsben tart. Úgy gondolom, hogy gazdagabb ember az, aki már megtapasztalta ezt a fajta művészi összeolvadást.
Hogyan osztottátok fel egymás közt a “Száz évvel utánad” c. regény megírását?
Én írtam a múltban játszódó történetszálat. A jelenben játszódó szálakat, Kate naplóját írtam.
Milyen zenék inspiráltak írás közben?
Debussy: Clair de lune
Piazzola: Oblivion
Dvorák: Szláv táncok, op. 72. no 2.
Fabrizio Paterlini: Historiette #5
Jean-Michel Blais: Casa
Ludovico Einaudi: Nuvole Bianche
Stromae: Quand c’est
Ki a kedvenc karaktered a “Száz évvel utánad” c. regényben?
Ciaran – ő volt a fő karakterem, együtt lélegeztem vele, és teljesen bele kellett bújnom a bőrébe. Sarah számomra a tökéletes nőt, a tökéletes társat testesítette meg. Nagyon szerettem még a Mestert, Simont, Yvont, még egy picit Eugéne de Vincellest is, habár ő a főgonosz. 🙂 Egyértelműen Ciaran. Ő egy olyan összetett és érdekes karakter, aki felkelti az emberek kíváncsiságát. Ha rangsorolnom kéne, őt Yvon követné, majd Simon.
Melyik a kedvenc jeleneted a könyvben?
Kate és Yvon jelenetei, Kate és Simon találkozása Párizsban, Ciaran és Sarah jelenetei Ciaran gyermekkora, a viszontagságok leírása; illetve a Mester bemutatása.
Melyik részt volt a legnehezebb megírni?
Ciaran menekülését Írországból a Nagy éhínség idején. Kate és Simon találkozását Párizsban.
Mi a könyv üzenete szerinted?
Vannak örökérvényű igazságok, melyeken nem fognak az évszázadok. A kulcs a boldog élethez a szeretet, az elfogadás, és a megrendíthetetlen akaraterő. Élj! 🙂 Soha nem késő változtatni, csak bátorság és elszántság kérdése. Ez mindig is így volt, és ezután is így lesz.